Így van ez 2015 óta Jameis Winston esetében is, akitől mindenki azt remélte illetve reméli, hogy játéka alapjaiban lesz előmozdítója a franchise döcögő szekerének. Ez eddig csak kisebb részsikerek útján valósulhatott meg, s a Bucs még három év után sem tudott a hőn áhított rájátszásba jutni vezetésével.
2017-ben egy vállsérülés is kísérte és keserítette meg a szezonját, ami miatt három találkozón át is kellett adnia a kezdő karmester szerepét Ryan Fitzpatrick-nek. A csereirányító összesen hat mérkőzésen lépett pályára és ezalatt kiosztott 7 TD passzt és dobott 3 db. interception-t.
A csalódást keltő szezonban az a furcsa, hogy a passzjáték által termelt yardok tekintetében a Bucs a liga 4. helyén végzett. Jameis Winston pedig a III.down-os kísérleteknél a harmadik legpontosabb volt az irányítók között, ha passzjátékot hívtak. A ponttermelés ennek ellenére elmaradt.
Egyrészt ugye a futójáték hatékonyságának hiánya miatt. Valamint azért a pontosság terén sem csak szép dolgok történtek, hiszen a sztárigazolást, DeSean Jackson-t bizony nem igazán sikerült az irányítóknak túl sokszor megtalálni mélységi labdákkal. Az össz pontosság tekintetében 62,5 %-on végzett a Winston-Fitzpatrick duó, ez a liga 14. helyére jó. A passer rating tekintetében (90,6) a 13-ra. 26 TD-t osztottak ki 14 interception mellett. Ezek a számok a középmezőnybe teszik a csapatot.
Hogy jövőre is együtt látjuk-e ezt a párost? Még nem tudni, hiszen Fitzpatrick szerződése csak egy évre szólt.
Hogy ezek a számok rosszak, csak reménykeltőek, vagy jók? Igazából azt hiszem a végén úgyis mindent az eredményesség emel fel, vagy húz le. S a Bucs esetében itt sajnos az utóbbiról van szó. Egy 1/1-es irányítótól azt hiszem mindenki joggal várja, hogy csapatát a rájátszásba vigye! S ezzel Jameis Winston is maradéktalanul tisztában van.
