A Dallas győzött Oklahoma Cityben, a Miami simán hozta a kötelezőt, a Kings csodával határos módon nyert Minnesotában, Zach LaVine döntötte el a Bulls-Spurst, míg a Cleveland váratlanul jó játékkal verte meg a Detroitot - a játéknap sztoriját azonban Eric Gordon szolgáltatta, aki 50 pontos karriercsúcsot szórt Salt Lake Cityben, ezzel váratlan győzelemre vezette három legjobb játékosát nélkülöző csapatát. Ez történt hajnalban az észak-amerikai profi kosárliga (NBA) alapszakaszában.

Detroit Pistons - Cleveland Cavaliers 100-115

Két és fél hónapja nem tett ilyet a Cavs. Már maga a győzelem is nagy szó a Clevelandnél, mert elég ritkán nyert mostanában (zsinórban 7, összességében 14-ből 12 vereség után lépett pályára) John Beilein legénysége, de az igazán nagy dolog az, hogy mennyire simán tudott győzni: kétszámjegyű különbséggel nagyjából két és fél hónappal ezelőtt, november 10-én nyert utoljára, erre jött most ez a 15 pontos siker. A vendégek igazából végig jobbak voltak ezen az estén, Kevin Love a nagyszünetig bevert 20 pontot és 6/8 triplát, majd a fordulás után már dobáskísérlet sem kellett tőle, Collin Sexton 23 ponttal, Tristan Thompson dupla-duplával zárt és a csapat a harmadik negyedben eldöntötte a küzdelmet: a nagyszünetben nyolc pont volt közte, itt viszont szétnyílt az olló, vezettek már 25 egységgel is. Összességében 50%-os mezőnymutatóval, 37,5%-os triplázással és a festékben aratott 64-42-es győzelemmel tudták le ezt az összecsapást, a kispadról is bőven érkezett segítség, úgyhogy most váratlanul jó teljesítményt nyújtottak - következőleg a New Orleans ellen is minimum ennyi kellene a győzelemhez.

Hiányzott Rose. Térdfájdalmai miatt kiülte ezt a mérkőzést a hazaiak vezére, nélküle pedig nem volt ugyanaz a csapat: Reggie Jackson és Bruce Brown közös erővel próbálta pótolni a pontszerzést/szervezést tekintve, de ez abszolút nem sikerült. Ebben a formában jóval visszafogottabb volt a támadójátékuk, nem tudtak megfelelően bontani és helyzeteket kreálni, illetve ezúttal magához képest Andre Drummond is harmatos volt (15 pont, 8 lepattanó), úgyhogy nem nagyon tudtak kihez nyúlni - mennének a playoffért, de így nehéz, most már zsinórban harmadszor kaptak ki, úgyhogy a Chicagóval szemben is lépéshátrányba kerültek.

A Pistons legjobb dobói: Jackson 16/9, Drummond 15, Mykhailiuk 13/9
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 23, Love 20/18, Thompson 17

Miami Heat - Orlando Magic 113-92

Egyértelmű volt. Kötelező meccsnek számított ez a Heat számára, Erik Spoelstra csapata pedig teljesítette is a feladatot, bár a második negyedben volt egy megingása: a nyitó játékrészt rögtön megnyerte tíz ponttal, de a folytatás nem sikerült, a nagyszünetben csak hat egység volt közte. A fordulás után azonban már nem volt kérdés, uralták a meccset a hazaiak és tetemes különbséget alakítottak ki, összességében a várt magabiztossággal szállították a győzelmet úgy is, hogy Winslow mellett most Nunn sem állt rendelkezésre. Egyénileg a tripla-duplázó Bam Adebayo (21 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz), illetve a 21 ponttal, 6/9 triplával záró Duncan Robinson mellett Jimmy Butler (19 pont, 7 gólpassz) és a padról beszálló Goran Dragic (14 pont, 5 gólpassz, 4/6 tripla) is hozzátette a magáét, csapatszinten 53%-os mezőnymutatóval, 50%-os triplázással és 31 gólpasszal zártak, a harmadik negyedben futott 19-2 után pedig már nem adtak esélyt ellenfelüknek - újra egálban vannak a Raptorsszal a keleti második-harmadik helyen, a Bostont 1,5, a Pacers-Sixers párost 2,5 meccsel előzik meg. 

A kezdőkben nem maradt szufla. Gyenge formában, ráadásul egy back-to-back második felén lépett pályára az Orlando, úgyhogy nem meglepő a végeredmény, Steve Clifford vezetőedző pedig abban látta a vereség okait, hogy a kezdőötöse mennyire energia nélkül játszott - szerinte az első és a harmadik negyed elején is átgázolt rajtuk a Miami, ezért kaptak ki. A harmadik negyedes összeomlás idején 1/8-at dobtak mezőnyből két eladott labdával, ott végleg elúszott a meccsük, egyénileg sem tudunk kiemelni náluk senkit, eléggé megviselt állapotban voltak - most viszont lesz idejük pihenni, négy teljes napot kapnak feltöltődni, ami meglehetősen szokatlan szünet szezon közben. Ezt a pihenőt pedig arra használhatják, hogy felkészüljenek a Heatből, hétvégén ugyanis éppen Butleréket látják vendégül, ott visszavághatnak. 

A Heat legjobb dobói: Robinson 21/18, Adebayo 20, Butler 19
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 13/6, Gordon 13/3, Fultz 12

Oklahoma City Thunder - Dallas Mavericks 97-107

Végig kontrollálta a meccset a Mavs. Kézben tartották az eseményeket a vendégek, akik a stabil védekezésük mellé időnként szép támadójátékot produkáltak, a második negyedben különösen jól néztek ki, úgyhogy a nagyszünetben 59-47-re vezettek. A harmadik negyedben volt egy kisebb hullámvölgyük, amikor az OKC egy 11-0-val közelített, de hamar kiegyenesedett Rick Carlisle alakulata, a játékrész végére ismét 11 volt közte, a záró etapban pedig egyszer sem engedte tíz alá ellenfelét. A vezér természetesen Luka Doncic volt (29 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz, 5/12 tripla), dupla-duplázott Porzingis és Wright, 15 pontot szórt Hardaway Jr. és tíz fölé jutott még Kleber is - végül a 19 bevert hármas és a mindössze kilenc eladott labda az, ami igazán kiemelendő, a negyedik negyedben azért sokat rontottak a dobóstatisztikájukon. Összességében rendkívül értékes idegenbeli győzelmet arattak, nyolcból hatodszor nyertek, következőleg a Suns ellen, otthon folytathatják mindezt. 

Paul nem játszott. Személyes okok miatt (...) nem vállalta a játékot Chris Paul, nélküle pedig nem volt az igazi az OKC, hiába került be a kezdőbe Dennis Schröder: támadásban nagyon akadoztak, végül 40% alá csúsztak mezőnyből, elbukták a lepattanózást és abszolút hiányzott belőlük az átütőerő. Egy fellángolásuk volt a harmadik negyedben, ott egy-két percig ők diktáltak, de csak ennyire telt tőlük ezen az estén, a záró etapban már csak "kísérték" ellenfelüket, úgyhogy nem tudták utolérni a Dallast, sőt, még jobban leszakadtak Doncicéktól - jó formában, jó esélyekkel várhatták a meccset, de Paul távolléte (és persze a Dallas jó játéka, ezt ne vegyük el) megfogta őket, úgyhogy fájó hazai vereséget szenvedtek.

A Thunder legjobb dobói: Schröder 21/9, Gilgeous-Alexander 16/9, Gallinari 14/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 29/15, Hardaway Jr. 15/9, Porzingis 14/6, Wright 14/6

Chicago Bulls - San Antonio Spurs 110-109

Megint LaVine. Nagyot megy az utóbbi hetekben és igazából az egész szezonban a Bulls hátvédje, most pedig újabb meccset döntött el csapata javára: egymaga 14 pontot szerzett a negyedik negyedben, amellyel visszahozta a Chicagót a tízpontos lemaradásból, majd 2,1 másodperccel a vége előtt, 108-108-nál kiharcolt és elsüllyesztett két büntetőt, ezzel szállította a győzelmet. LaVine már zsinórban 15. alkalommal érte el a húszpontos határt és tartalékos csapatának nagy szüksége is volt az ő extrájára, bár összesen heten érték el náluk a tízpontos határt, de kellett valaki, aki hozzáteszi a pluszt, aki megoldja a nehéz helyzeteket - LaVine ezt megtette, úgyhogy nagyon fontos sikert könyvelhettek el és tovább közelítettek a keleti playoff-helyekhez. 

DeRozan kezében maradt. Az oda-vissza billegő meccsen mindkét csapatnak voltak jobb időszakai, a LaMarcus Aldridge nélkül játszó Spurs is vezetett 11 ponttal, a harmadik negyedet uralta, de a záró etapban megint a Chicago akarata érvényesült, a vendégek pedig elöl, de főleg hátul gödörbe kerültek. Ennek ellenére a végén az amúgy nagyon nagyot játszó DeMar DeRozan (36 pont, 10 lepattanó, 11/21 mezőnyből) megmenthette volna csapatát, két clutch kosárral ki is egyenlített kilenc másodperccel az órán, majd LaVine büntetői után még egyszer megkapta a labdát - ő is kiharcolt két büntetőt alig 0,2 másodperccel (!) a vége előtt, ám csak az elsőt tudta bedobni, a másodikat kihagyta, így a kezében maradt a hosszabbítás. Őt azért nagy kritika így sem érheti, így is messze ő volt a Spurs és talán a meccs legjobbja, mellette még Patty Mills (25 pont, 6/12 tripla) dicsérhető, a többi hátvéd viszont csúnyát betlizett: a Murray-Forbes-White trió összesen 4 (!) pontot és 2/12-es mezőnymutatót tett hozzá, ez vállalhatatlan teljesítmény volt tőlük. 

A Bulls legjobb dobói: LaVine 23/9, Valentine 16/12, Satoransky 13/3, Young 13/6
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 36, Mills 25/18, Pöltl 16

Minnesota Timberwolves - Sacramento Kings 129-133 - hosszabbítás után

Buddy Hield nagyon vissza akar kerülni a kezdőbe. Luke Walton kitette az első ötösből fiatal dobógépét és Bogdan Bogdanovicsot tette be helyette, Hield pedig erre már legutóbb is úgy reagált, hogy ő volt csapata legjobb dobója - ezzel nem került vissza a kezdőbe, úgyhogy most még rátett egy lapáttal. A hátvéd ezen az estén 42 pontig jutott, ezzel új karriercsúcsot állított fel, bevert 9/14 triplát és kevés hibával, de annál halálosabb teljesítménnyel segítette csapatát, különösen a hajrában: a Kings ugyanis 20 pont feletti hátrányból jött vissza a negyedik negyedben (!), Hield pedig egymaga 18 pontot termelt a rendes játékidő utolsó bő négy és fél percében. A végén De'Aaron Fox parádéjával menekültek meg, aki hárompontos hátrányban bedobta az első büntetőjét, direkt kihagyta a másodikat, leszedte a saját lepattanóját és dobott belőle egy duplát 4,7 másodperccel az órán - a ráadásban pedig ezzel a lendülettel már nyertek is, ott Bogdanovics vert be egy clutch tempót 127-127-nél, amely után már nem adták ki a kezükből a vezetést. Összességében nagyon nagy győzelem volt ez ekkora hátrányból visszakapaszkodva egy idegenbeli túra végén, úgyhogy ha tudnak erre építeni, akkor talán megindulhat náluk valami - a playofftól jelenleg messze vannak, de sok van még a szezonból...

Ha ez sem sikerült, akkor mi fog? Jogos kérdés ez a Minnesotával kapcsolatban, a csapat régóta próbálkozik valahogy megnyerni egy árva mérkőzést, de nem jött össze akkor sem, amikor jól játszott, valami mindig közbeszólt - itt viszont úgy tűnt, hogy végre megtörik az átok, három és fél negyeden keresztül domináltak, vezettek 27 ponttal, kiütéses sikerre készülhettek. Andrew Wiggins nagyot játszott (36 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz, 7/11 tripla), Rob Covington 24 pontot és 6/10 triplát süllyesztett el, Karl-Anthony Towns is 20 pont fölé jutott, minden megvolt úgy nagyjából a 42. percig - hogy utána mi történt velük, az viszont rejtély, hat perc alatt 22 pontos előnyt adtak le, majd a végén kabaréba illő jelenettel engedték, hogy Fox visszaszedje a saját labdáját és egyenlítsen. Ezt még megtetézték a hosszabbításban, amikor Okogie fél perccel a vége előtt, kétpontos hátrányban mindkét büntetőjét kihagyta, majd a végén Wiggins egyenlítőnek szánt hármasa is kimaradt - egy agyonnyert meccset buktak el valahogy, ezzel zsinórban tizedszer is kikaptak. Van még lejjebb?