DeSean Jackson frusztráltsága sem volt véletlen, hiszen útvonalait az esetek igen nagy arányában megfutotta, azonban hiába játszotta magát üresre, a labdák vagy nem voltak pontosak, vagy egyáltalán nem is jöttek. 

"Azt hiszem keményen küzdöttünk, nagyon keményen. A védelem nagyszerű volt. De a lényeg, hogy az irányítónak a végén meg kell csinálnia a játékot"- nyilatkozta Winston utalva az utolsó másodpercben sikertelenül végződött passz kapcsán, amivel a Bucs akár nyerhetett volna. 

Abban nyilván megegyezhetünk, hogy Jameis Winston képes ennél jobb játékra. Abban viszont már lehet vitatkozni mennyire tudja stabilizálni azt a szintet. Én úgy gondolom az idei évre sokkal inkább lenne üdvözítő egy futás alapú játék, amire a visszatérő Doug Martin-nal talán képes lehet a Bucs offense.

Ennek kellene megalapoznia az olyan keresztirányú elkapó útvonalakkal megszerkesztett játékokat, mint amilyet DeSean Jackson első nagy játékánál láthattunk. Ezt tökéletesen tudná támogatni tight end-jeinkben O.J.Howard-ban és Camreon Brate-ben vagy akár running back-jeinkben rejlő elkapói potenciál.

Ezzel a játékkal sikeres évek óta a Green Bay Packers és nagyon sikeresen alkalmazza ezt a tavalyi nagydöntős csoportellenfél Atlanta Falcons is. S a mélységi passzokat amelyeket Dirk Koetter annyira erőltet tényleg csak annyiszor használni, amennyivel el lehet hitetni az ellenfél védőivel, hogy ez bármikor benne van a Bucs offense fegyverarzenáljában. S hogy miért? Mert egész egyszerűen egyenlőre Jameis ehhez nem eléggé konstans módon pontos.